Dr. Erdős Judit, háziorvos, aki Svédországban él és dolgozik. Mellette pszichodrámával foglalkozik, és nemrég indította el az erdosjudit.hu blogot.
Arról beszélgettünk, hogyan jutott el a blogindításig, milyen céljai vannak a blogindítással és milyen nehézségekkel találkozott eddig.
Dr. Erdős Judit
Paulányi Bea: Kedves Judit, mit érdemes tudni rólad, azon kívül, hogy orvos vagy és most már egy blog szerzője is?
Dr. Erdős Judit: Talán azzal kezdeném, hogy folyamatosan keresem a helyem a magánéletemben és a szakmában is. Sok helyen, helyzetben kipróbáltam már magam, és mindig élveztem, ha elmerülhettem egy-egy dologban. Akár évekig is benne tudtam maradni helyzetekben, jó kedvvel.
Három gyermekemet lényegében egyedül neveltem fel, akik mára a saját lábukon állnak, saját családjuk van, saját kihívásaik. Mindannyian sikeresek a saját életükben. Tőlük sosem váltam meg, a hozzájuk fűződő szeretetem szinte az egyetlen állandó pont az életemben.
A másik állandó pont az, hogy orvos vagyok. Ez számomra sok mindent jelent. Ez az életem, a hivatásom, a gondolkodásmódom, a személyiségem meghatározó része. Ez a munkám is. Számomra a munka és a hivatás élesen elválik. Szerencsém van, hogy orvosként dolgozhatok.
Időszakonként eljött egy-egy pillanat az életemben, amikor úgy döntöttem, hogy most váltanom kell. Amikor váltottam, mindig nagy lépésben tettem, totálisan hátat fordítva az addigi életemnek. Így költöztem el korábban Budapestről vidékre, és dolgoztam Magyarországon két kisebb faluban, majd egy kisvárosban körülbelül tíz évig, szakorvos jelöltként és szakorvosként is.
Majd 2009-ben elköltöztem a családommal Svédországba. Szinte teljesen elölről kezdtem a háziorvosi szakképzésemet, míg újra háziorvos szakorvos nem lettem, immáron a svéd követelményeknek megfelelően is.
Elmondhatom, hogy így két világban is otthon vagyok. Ismerem egyrészt a magyar nyelvet, kultúrát, gondolkodásmódot, és ismerem a magyar egészségügyi viszonylatokat. És ma már jól ismerem a svéd nyelvet, belelátok a svéd kultúrába, magabiztosan mozgok a svéd egészségügyi rendszerben.
PB: Pszichodrámával is foglalkozol. Ezzel hogyan kerültél kapcsolatba?
EJ: Egyetemistaként ismerkedtem meg a pszichodrámával és lettem pszichodráma-csoportvezető. Ebben az időszakban ismerkedtem meg a Bálint-csoporttal is.A szomatikus orvoslást és a pszichét párhuzamosan tanulmányoztam folyamatosan. Itt is két világban vagyok otthon.
Tíz évig voltam tagja és játszottam színészként a Rögtönzések Színháza improvizációs színházban, ahol hihetetlen sok személyes történetet hallottunk és játszottunk el társaimmal a színpadon, rögtönözve.
Ez a jelenlét még inkább megtanított engem a másikra és magamra odafigyelni, ráhangolódni. És megtanított arra is, hogy aktívan reagáljak helyzetekre és keressek mindig együttműködési lehetőségeket.
Megtanultam, hogy sok szemszögből lehet ránézni egy-egy problémára, élethelyzetre. Megértettem, hogy ha szempontot tudok váltani, akkor új utak nyílnak meg számomra a továbblépés felé.
Bár a saját életem buktatóit, rossz döntéseit, kudarcos házasságait nem sikerült elkerülnöm, de sikerült és sikerül mindig felállnom és továbbmennem.
PB: Honnan jött az ötlet, hogy blogot indíts?
EJ: A blogindítás ötlete is egy új út kipróbálása.
Körülbelül két éve ismét fordulópontot vett az életem, mivel elváltam egy közel húszéves házasságból. Emiatt gazdaságilag teljesen leminuszulódtam. Most ott tartok, hogy akármennyit is dolgozok, a bank levonja a fizetésemből a rám maradt adósságot, és egy nagyon minimális életre elég pénzt hagy csak a számlámon.
Több mint egy évig próbáltam lavírozni ebben a helyzetben, aztán rájöttem, hogy így nem megy tovább. Váltanom kellett ismét. Ekkor döntöttem úgy, hogy jelentősen csökkentem a munkaidőmet és írásba kezdek. Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy tapasztalataimat az orvoslással, a két világban való otthonléttel, a határterületeken való mozgásommal kapcsolatban összeszedem és leírom. A válásom után pedig neki is láttam – először egy könyv írásának.
PB: Milyen nehézségekkel találkoztál az elején?
EJ: Néhány fejezetet megírtam, de aztán elakadtam. Nem tudtam, hogyan tovább. Hogyan lesz ebből a szövegből mások számára is érdekes, gondolatokat ébresztő, orvosok számára saját élményekre ráismerő, és ezáltal segítő munka?
Az írásomat megmutattam egy szakembernek, aki egy komoly szakmai folyóirat főszerkesztője. Miután elolvasta az írásomat, azt mondta, hogy dolgozzak még rajta. Járjam még jobban körül a gondolataimat, alkossam meg a saját világomat, a saját fogalmi rendszeremet.
Ő javasolta, hogy kezdjek el blogot írni, mert a blogíráson keresztül még jobban kidolgozhatok egy-egy témát.
A visszajelzésekből pedig még világosabb lehet számomra, hogy hogyan építsem fel a saját rendszeremet, hogy még érthetőbb, még kézzelfoghatóbb legyen.
Javasolta azt is, hogy adjak elő. Az előadások is lehetőséget adnak arra, hogy meg tudjam futtatni gondolataimat és kipróbáljam, mennyire vagyok érthető, és mi az, amin még finomítani kell.
Amíg minden nap reggel nyolctól ötig ültem a rendelőmben, és folyamatosan a betegeimmel vagy a leleteikkel foglalkoztam, plusz bizonyos éjszakákon ügyeltem is néha, egyáltalán nem volt energiám és figyelmem arra, hogy igazán nekifogjak az írásnak.
Fél évvel ezelőtt viszont lecsökkentettem a munkaidőmet, így lehetőségem nyílt arra, hogy komolyan belefogjak az írásba.
Arról persze fogalmam sem volt, hogy hogyan kell blogot írni. Van egy kedves film, a Julie és Julia című, amiben a főhősnő egy-két kattintás után elkezdi írni a blogját.
Ez akkor nem is lehet olyan nehéz – gondoltam én, és végleges lett az elhatározásom, hogy belevágok.
Viszont azt sem tudtam, merre induljak, merre tegyem meg az első lépést.
PB: Mi segített ezeknek a nehézségeknek a leküzdésében?
EJ: Böngésztem az interneten, és így akadtam rá a Viszlát Taposómalom blogra. Ezt követően gyorsan csatlakoztam a VTM Bootcamp programhoz is, amely segítségével lépésről lépésre elkezdtem az építkezést. Mondhatom, nem egy-két kattintás volt, mint a filmben. Hosszú hetek és hónapok kitartó tanulásának az eredménye, hogy végül sikerült elindítanom a blogomat.
PB: Ki tudnál emelni néhány fontosabb dolgot, amit a Bootcamp programban tanultál, és ami különösen hasznos volt számodra?
EJ: A formai dolgok beindításához először is sok technikai ismeretet kellett megszereznem. Emellett viszont nagyon nagy segítséget kaptam a tartalmi gondolatok kidolgozásához is.
Nagyon fontos lépés volt számomra például az avatar létrehozása. Ez azt jelenti, hogy megalkossam az ideális olvasómat, vagyis azt a személyt, akinek ténylegesen szól az írásom. Ez rávezetett arra, hogy hogyan és kinek írjam a szövegemet, mivel mindig könnyebb valakinek írni, mint az ismeretlen világnak.
Ez segített azt is végiggondolni, hogy mekkora terjedelmű legyen az írásom, hogyan fókuszáljam a szöveget, mi legyen a fő üzenete. Én, aki sosem tanultam igazán írni az iskolai fogalmazásokon és magyar órákon kívül – ami azért már jó ideje volt -, valódi iránymutatást kaptam a szövegem megalkotásához.
PB: Hol tartasz most a blogoddal?
EJ: Néhány írásom már olvasható a blogomon. Ehhez az eredetileg megírt szövegeimet többször átírtam, átszerkesztettem. Remélem, ezek tetszenek az avataromnak is. A folytatás csak idő kérdése, hiszen még sok nyers szöveg van a raktáramban. Ezek várnak szerkesztésre, kiegészítésre és csinosításra. A szobám falára fel vannak ragasztva azok a cédulák, amik az újabb szövegek ötletszösszeneteit tartalmazzák.
PB: Hogyan tovább, mik a hosszú távú terveid a blogoddal?
EJ: Még nem tudom igazán, merre alakul majd a blogom.
Az első írások felrakásával mintha egy gát szakadt volna át. Rengeteg új ötlet jutott eszembe, csak a formát kell majd megtalálnom a megvalósításukhoz.
Ezért nem tudom még, hogy milyen irányba megy majd a blogom, mivel minden egyes lépés, amit megteszek, új irányba viheti a folyamatot.
Azonban biztos vagyok benne, hogy szeretnék egy közösséget kialakítani a blogon keresztül, ahol a tagok kapcsolatba léphetnek egymással. Az egyik célom az, hogy megtaláljam azokat az embereket, akik hasonló módon gondolkodnak, és létrehozzak egy szellemi közösséget. Az írással párhuzamosan csoportokat is szervezni kezdtem, mind önismereti pszichodrámacsoportot, mind Bálint csoportot orvosoknak és segítőfoglalkozásúaknak. Azokból az emberekből, akik olvasóként csatlakoznak a blogomhoz, később további csoportokat lehetne alkotni és vezetni.
De ne szaladjunk ennyire előre. Még sok lépés van hátra, ami a blogom alapműködéséhez szükséges. Olyan apróságokra gondolok, mint az Adatvédelmi szabályzat megjelenítése, de még hátra van az is, hogy az email listához szükséges technikai dolgok felkerüljenek a blogomra.
PB: Nagyon sok lépést sikeresen megtettél már. Mi segített neked abban, hogy teljesen nulláról, technikai és blogírási tapasztalat nélkül is sikeresen vetted az első nehézségeket?
EJ: Látom, hogy eddig mennyi lépést tettem meg, és látom, hogy valamennyire már működik a dolog.
Ez nagyon motiváló. Tudom azt is, hogy kitartással és türelemmel a hátralévő technikai dolgok is előbb-utóbb a helyükre kerülnek. És akkor lesz időm a tartalommal igazán foglalkozni.
Lehet, hogy előbb-utóbb pénzt is tudok keresni a blogommal. Ennek mikéntje még nem teljesen világos számomra, de tudom, hogyha eljön az ideje, megtalálom a módját. Vagy egyedül, vagy a Bootcamp program segítséggel.
Eddig minden lépésemet segítség kísérte – legyenek azok a Bootcamp anyagai, vagy a te, illetve az online konzultációk során kapott sok támogatás a következő lépésekhez. Nemcsak technikai értelemben, hanem a gondolkodásmód kialakításában és a problémamegoldási lehetőségek kitalálásában is.
Nagyon jó számomra az is, hogy a Bootcamp oldalon keresztül más emberekkel, vállalkozókkal, gondolkodókkal is találkozhatok. Mindenki más élethelyzetben van, ezért más választ ad a különböző lehetőségekre.
Szendrei Ádám pénzügyi képzései is nagyon hasznosak számomra. Ezek függetlenek a blogomtól, bár az ő képzésének hatása miatt kezdtem el gondolkodni a blogommal való pénzkeresésen.
PB: A saját eddigi tapasztalataid alapján, mi lenne a legfontosabb tanácsod azok számára, akik még most tervezgetik, hogy blogírásba kezdenek?
EJ: Az biztos, hogyha valaki váltani szeretne az életében, saját dolgot akar kipróbálni, meg akarja élni a kreativitását, a Bootcamp nagyon tud segíteni a tartalom megformálásában és kikristályosításában. Ad egy alapkoncepciót például a blog megírásához, nagyon sok technikai segítséget a megvalósításhoz, és az egyéni konzultációkon keresztül pedig személyre szabott útkeresési ötleteket a következő lépésekhez.
Akik most tervezgetik az elindulást, nekik azt tanácsolom, hogy vágjanak bele.
Ezt a dolgot lépésről lépésre lehet csak felépíteni.
Először egy nagy, megmászhatatlan hegynek tűnik az ötlet formába öntése. De ahogy az ember egymás után teszi meg a lépéseket, úgy válik egyre átláthatóbbá a következő lépés mikéntje. Az elején még nem látszik semmi, de aztán lassan körvonalazódik a forma.
Nekem még nagyon sok lépés van hátra, amit meg kell tennem, hogy egy igazán olvasott blog legyen az enyém, és hogy kialakulhasson a közösségem, közegem.
De látom, hogy honnan indultam, látom, hogy most hol tartok, és látom, mennyi segítséget kaptam mindig a megfelelő pillanatban. Így a folyamat visz előre, és tudom, hogy előbb-utóbb beérik a gyümölcse.